Eper
A szamóca, avagy „földieper” a szezon első, Magyarországon is megtermő gyümölcse. Jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető íze, ragyogó piros színe és persze jelentős vitamintartalma miatt is sokak kedvence.
Csökkenti a rák kockázatát, óvja az érfalakat, lassítja az öregedést
Akár szamócának, akár epernek, akár földiepernek nevezzük, annyi bizonyos, hogy fölöttébb figyelemre méltó gyümölcsről van szó. A csoportos termések közé tartozik – egyetlen szem eperben számos pici, csonthéjas termés található (ezeket szokás közönségesen az eper magjainak nevezni), amelyeket lényegében a gyümölcshús tart össze, lévén, hogy annak felszínén, illetve abba kissé belesüppedve helyezkednek el.
Földieper a diétában
A földieper – minden édessége dacára – nem tartozik a különösebben magas szénhidráttartalmú élelmiszerek közé. Összes felszívódó szénhidráttartalma 100 grammra vetítve mindössze 5,7 gramm, amelynek nagy részét különböző cukrok alkotják. Ehhez járul még 2 gramm élelmi rost, 0,7 gramm fehérje és 0,3 gramm zsír. Tömegének több mint 90%-a víz (nedvesség).
A nyers földieper glikémiás indexe 41, ami kifejezetten alacsonynak számít, pláne ha figyelembe vesszük, hogy egy kifejezetten édes gyümölcsről van szó. Mi több, állatkísérletek és embereken végzett kutatások alapján egyaránt úgy tűnik, hogy az étkezés végén, mintegy „desszertként” fogyasztott eper kifejezetten jó hatással lehet az inzulin- és vércukorháztartásunkra.
A mikrotápanyagok közül főként C-vitaminból tartalmaz sokat. Mangán- és B9-vitamin-tartalma sem elhanyagolható. Igazi értékét azonban – nagyszerű íz- és illatanyagai mellett – főként antioxidáns-tartalma adja. Ezek közül főként flavonoidokból (egyebek mellett kvercetinből, kaempferolból, antocianidinekből) tartalmaz sokat, de található benne rezveratrol és többféle tannin is. Ezeknek az antioxidánsoknak főként a rákmegelőzésben, érfalaink épségének megőrzésében és az öregedés késleltetésében van kiemelt szerepük. Heti 1-2 adag eper elfogyasztása csökkenti az időskori elbutulás kockázatát is. Az erdei szamóca a termesztett változathoz képest még több élelmi rostot, vitamint és antioxidánst tartalmaz – ha alkalmunk nyílik csemegézni belőle, semmiképp se hagyjuk ki!
A földieper mint allergén
Az eperallergia meglehetősen gyakori, főleg gyermekkorban – emiatt 2 évesnél fiatalabb gyerekeknek egyáltalán nem javasolt epret adni –, továbbá azok körében, akik a nyírfa virágporára is allergiásak. Aki a szamócára allergiás, annak minden formában kerülnie kell ezt a gyümölcsöt – nem eheti sem nyersen, sem hőkezelve, sem egészben, sem pedig feldolgozott formában. Az eperallergia lehetséges tünetei közé tartozik a csalánkiütés, a szájüregi viszketés, súlyosabb esetekben a nyelv és az ajkak duzzanata, a garatvizenyő, a hastájéki görcs, továbbá a füleken és szemhéjakon jelentkező ödéma is.
A szamóca a népi gyógyászatban
Az egykori füvesemberek, népi gyógyítók sokféleképpen használták a szamócát. Alaposan leszárított leveleiből bélhurut elleni teát főztek, a levelek langyos, ill. hideg vizes kivonatát pedig a szájüreg öblögetésére, fogínysorvadás és a szájüregi nyálkahártya gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére használták. A szamócagyökerekből készült főzetet hasmenés elleni szerként alkalmazták, a gyümölcsből pedig arcpakolást készítettek. Az epret ezenfelül számos kultúrában afrodiziákumként is számon tartották.
Gasztronómiai felhasználása
A földieper eléggé romlandó, ezért célszerű minél frissebb állapotban elfogyasztani. A gyümölcs C-vitamin-tartalma hőre bomlik, emiatt legjobb az epret nyersen enni. Azt a széles körben elterjedt rossz szokást viszont, hogy a szamócát nagy mennyiségű porcukorral hintik meg tálalás előtt, ajánlatos volna minél hamarabb elfeledni!
Showing all 2 results
